Odabent az általános bizonytalanság az egyedüli biztosnak mondható fogódzó, a főhőst hol így hívják, hol úgy, az antihősnőt szintúgy, a téridő-koordináták cseppfolyósabbak, mint azt egy Dalí-festmény sejtetni tudná, és a többség jóhiszeműen életnek véli a rá osztott marionettszerepet. Mintha egy képernyők pulzálásától elgyötört, vizuális és virtuális hazugságoktól telített szem süvítene végig a városon, akár az éjszakába vaktában kilőtt golyó, de a későbbiekben tempót váltó, helyenként akciófilmes, máskor kémdrámákat idéző zsánerelemekbe torkolló szöveget is ennek a sodrása tartja meg medrében. (Bakos Petra)