A rozsdatemeto kofallal zárt udvar a raktárépület mögött.Iparvágány felezi, két oldalán rendetlen összevisszaságban, egymás hegyén-hátán kiselejtezett gépek, behemót kazánok, felismerhetetlen szörnyszülöttek nyomódnak mélyen a fekete salakba, mázsás, penészgombás karokkal mutatnak az égre, várják a tuzhalált. Az udvar végén rácsos, magasra épített vaskapu engedi a sínpárt a macskaköves utcára. 1962 tavaszán ifjabb Hábetler János megölt egy segédmunkást a rozsdatemetoben. A rendorségi emberek lefényképezték az áldozatot, jegyzokönyvet írtak, kihallgattak több munkást, Klein Bélát, a raktár vezetojét, de szemtanút nem találtak. Láttam, amikor a megbilincselt kezu esztergályost elvezették, az autóba tuszkolták. Lábát megfeszítve,, felsotestével viaskodott, sárgás szeme ide-oda ugrált, fogát csikorgatta. Majd elvitték az áldozatot. Míg a szürke gépkocsi végighaladt az udvaron, elcsöndesült a zsivaj. Akkor a tisztviselok eltuntek az emeleti ablakokból, a munkások behúzódtak a muhelyekbe, fecsegtek, vitatták a szenzációt, de senki nem tudta a tragikus esemény okát...