A lengyel szerző EU-díjas regénye egy szeretetotthonként működő panzióban játszódik. Idős, életük javát már leélő férfiak és nők emlékeznek kellemes és kevésbé kellemes történeteikre, mesélnek, mesélnek, mesélnek. Ha kellemesen szórakoznak is, minden tekintetben olykor mégsem annyira vidám az ő életük, hiszen a háborús évek szívszorító emlékeket is felszínre hoznak. "Hol és hogyan végezte ez a szemüveges férfi? És a kaftános fiú, a húsbolt tulajdonosa, a lépcsőn ülő szakállas, a tollas kalapos hölgyike, a kockás sálas járókelő, az a nagydarab fazon, papírdossziéval a hóna alatt, akinek mohó a pillantása, és megbámulta a nagymamát a Nalewki utcában? És egész Varsónk! Helyben elintézték, vagy vitték őket Treblinkába? Mint a szomszédainkat a Szent György utcából, mint a Rabinowicz családot az Úri utcából, vagyis a rokonokat, akiknek nem akárhol, a Vásár utcában volt áruraktáruk, és az utcára nyílt. Elintézték őket, mint Szymon apját és anyját, a bátyját, Szlamát, két húgát, Ryfkát és Malkát, az unokatesvérét, Jureket, és a feleségét, Halát a kis Herszekkel, akinek pont akkor kellett volna elemi iskolába mennie, amikor kitört a háború." A könyv az Európai Unió által támogatott Új k-európai történetek sorozatban jelenik meg.