Kosztolányi Dezso történelmi regényének középpontjában Nero, a dilettáns költo-császár áll, aki jó szándékú ifjúként kerül a trónra, hogy sokak reménye szerint a római birodalom kiegyensúlyozott, nyugalmat hozó uralkodója legyen. A szelíd és fiatal Nerót azonban az a vágya, hogy muvészetéért ismerjék, szeressék, eltéríti eredeti célkituzéseitol. Mindenkit irigyel, aki tehetséges, ezért a hatalom erejével kísérli kicsikarni a muvészi sikert. Meggyilkolja féltestvérét, Britannicust, szembeszegül nevelojével, Senecával, s mert bölcsebbnek érzi önmagánál ? üldözi. Környezete retteg tole, mert egyetlen nem tetszo mozdulat vagy szó miatt halál vár mindazokra, akik a szörnyeteggé, zsarnokká vált császárnak tapssal, dicsérettel nem hódolnak. A mu, bár varázslatos könnyedségével idézi fel az antik világváros életét s a kor történelmi szereploit, mégsem pusztán történelmi regény. Az író Nero korának történéseiben és díszleteiben a saját korát festette le, a császár alakjában s a ?véresen-fájó dilettantizmus? drámájában a hatalom és muvészet viszonyának kérdéseit szólaltatja meg mély pszichológiai megértéssel és kaján iróniával.A mu elso megjelenésekor azt suttogták, hogy Nero alakját Szabó Dezsorol, a korszak legnagyobb hatalmú író-politikusáról mintázta, s az is aligha lehet kétséges, hogy a Római Citerások Egylete nem a Via Appián, hanem egy budapesti kávéházban ülésezett.