"A magány sebző csendje és a huszadik század sebző ricsaja hallatszik ki ebből a könyvből. Rengeteg történet (ritkán derűsek) és rengeteg gondolat (mindig józanok) a családról, az országról, a szülő-gyerek viszonyról, a zsidó sorsról. Mint egy gazdag fotóalbum, mely egyetlen kép nélkül hajszálpontosan ábrázol mindent. Például ahogy Szilvási orvosprofesszor vizsgáztat!" (Nádasdy Ádám)