Otthonától több ezer kilométerre egy asszony áll a sötét utcán, és két kislányt figyel az ablakon át. Az unokái azok, akikkel sohasem találkozott, a lánya gyermekei. A lányát sem látta évek óta. A történet középpontjában az édesanya áll, aki arra keresi a választ, hogyan sodródhatott ilyen elképesztő messzeségbe tőle egyetlen, imádott gyermeke. Időben oda-vissza ugrálva próbálja felidézni a rég eltemetett érzelmeket, a határtalan szülői gondoskodás ezernyi mindennapos és jó szándékú megnyilvánulását, amelyek együtt mégis tönkretették azt, ami a legfontosabb volt számára. Hila Blum tévedhetetlen pszichológiai érzékkel mutat rá a családi élet látszólag jelentéktelen melléfogásaira és hazugságaira, ahol a féltés öntudatlanul kisajátításba csap át, és bizonytalanná válik a visszaút.