Tribulat Bonhommet, a híres orvos, a természettudományok tanulmányozása közben megtanulta, hogy a hattyúk haláluk előtt énekelni szoktak. Hallani akarta ezt az éneket. Egy elhagyott, sűrű parkban, százados fák árnyékában, egy szent tóra bukkant. A tó vízének sima tükrén tizenkét madár úszkált békésen. Éjszakánként egy fekete hattyú vigyázott rájuk. Szemét tágra nyitva virrasztott. Hosszú, rózsás csőrében sima kavicsot tartott, melyet a legcsekélyebb zajra a vízbe ejtett. Mikor a többi hattyú a kő csobbanását meghallotta, szanaszét repült. (részlet)