A ?nevem Lomax, Alex Lomax. Egyetlen helyi magánhekusként járom New Klondike aljas utcáit. Olyan ez, mint valami vadnyugati kisváros, akár a külsőségeket, akár az itt lakók erkölcseit nézzük. Negyven éve fedezték fel a vörös bolygón az első kövületeket, az adott lendületet a telepek fejlődésének. Otthon, a Földön minden végtelen számban másolható, előállítható. Ezért jöttek akkora divatba az idegen lények fosszíliái. Egyszeriben minden szerencsevadász útnak indult a Marsra, a gyors meggazdagodás reményében. Én csak a mindennapi betevőt akarom megkeresni – csalókat, rablókat és más gonosztevőket halászok ki a többé-kevésbé tisztességes telepesek soraiból. De amikor a nyakamba szakadt egy több évtizeddel ezelőtti gyilkossági ügy és egy napló, ami talán a történelem legnagyobb kövület-lelőhelyéhez vezethet el, rögtön tudtam, hogy egykettőre magam is céltáblává válok. Remélem, a végén nem a bolygó vörös homokja alól kerülnek elő az én csontjaim is… Kanada egyik legkelendőbb szerzője, a Hugo- és Nebula-díjas Robert J. Sawyer, akinek Flashforward – A jövő emlékei című regényéből tévésorozat is készült, ezúttal vérbeli noirt, hangulatos, kőkemény krimit írt. Hogy mi benne a rendkívüli? Természetesen a helyszín, a vörös bolygó veszélyes világa, amely gyilkosok segítsége nélkül is éppen elég halálos. „Mintha Philip Marlowe a Szárnyas fejvadász és a Marsbéli krónikák keverékébe csöppent volna.” – The Mind Reels „Egy biztos kezű szerző merész tudományos ötletekkel.” – New York Times