Mindenkinek, aki jártas az ezotériában és az okkult tanokban, annak tudnia kell, hogy a valódi spiritualitást nem a szélsőségek és nem is a túlzások útján érheti el. Azok, akik azáltal próbálnak aszkétákká válni, hogy elvonulnak a világtól és elvetik a világ problémáit, akik böjtölnek, akik a mindennapos létezés problémáját figyelmen kívül hagyják, azok nem érhetik el, ugyanis az utolsó vizsgálatnál, csupán az teremt tartós jót, ami természetes és harmóniában van a józan ésszel. Ezen kívánalmak felismerése okoz ma oly sok félreértést az okkultizmussal és az ezotériával kapcsolatban. Az emberek a tisztánlátás erejét szeretnék kibontakoztatni és a boldogság, a béke és az önző élvezet Nirvánájába szeretnének belépni. Azt hiszik, hogy az okkultizmus megoldja helyettük a problémáikat. Mindez helytelen, mivel senki sem érheti el az okkult képességeket, aki nem adta fel először a földi boldogág vágyát és bizonyította bátorságát és képességét, hogy uralja a problémákat, melyek a halandó szférában körülvették.