„Csak az nyugtalanít kicsit, hogy milyen könnyen alárendelem magam a késztetésnek, a vágynak, hogy megosszam a dolgaimat másokkal, elég, ha nem látom azt a másikat a túloldalon, elég, hogy nem ül ott velem szemben egy kávézóban, elég, ha mindez írásban történik, egy virtuális térben, és rá kell döbbenjek, szinte bármit el tudnék így mondani magamról” – tűnődik Ivana az azonos című elbeszélésben. Ivana Dobrakovová legújabb prózakötetének hősnői őszintén beszélnek a gyerekkor és a felnőtt lét problémáiról, és egyetlen lélegzetvétellel tárják fel testük, lelkük és kapcsolataik minden titkát az olvasók előtt. Kamaszok, diákok, anyák, feleségek, exfeleségek – az egymásba játszó, egymást kiegészítő vagy éppen ellenpontozó történetek főszereplőinek kapcsolata az anyjukkal és a kamionsofőrökkel olykor virtuális, máskor túlságosan is valóságos, néha pedig még csak nem is létezik.