A pillangó szárnyverése voltaképpen napló ("egy diárium tépett lapjai"), s folytatása az 1992-ben megjelent Imádságoknak. A költő arról elmélkedik "elkötelezett szenvedéllyel", amit az ember két meztelenség – születés és halál – között, az élet drámája során, a válságok végtelen láncolatában megsejt a létről és önmagáról; arról a befejezetlen, kiszolgálatott lényről, aki félelmetesen szabad, s ezért nem csak önmagát, hanem a másik embert és az életet is folyamatosan fenyegeti.