Jelen, múlt, jövő. Párizs, a napfényes Itália és az Atlanti óceán rejtelmei. Találkozások, ereklyék és gasztronómia. Mindezek fonata teszi különös eszenciájúvá Jerome Coctoo A nő mosolya című regényét. Miközben több évszázadra visszanyúló történeteket tár fel és kalandozik a Templomos lovagok korában, rámutat a létezés magasabb dimenzióira, amelyek bár léteznek, ám még nem érzékeljük azokat. Úgy vagyunk velük, mint kutya a szivárvánnyal. A történések közben, kérdések sora merül fel, amelyek attól fogva, hogy kérdésekké fogalmazódtak, léteznek és megválaszolásra várnak. A regény az összefüggések, kapcsolódások és a szinkronicitás húrjait pengeti, és rámutat, hogy semmi sincs véletlenül. Előbb utóbb ezek az "előfutárok" a helyükre kerülnek és értelmet nyer minden.