Déry Tibor 1964-tol 1977-ben bekövetkezett haláláig írt cikkeinek legteljesebb ? eddig kiadatlan írással is kiegészített ? gyujteményét találja az olvasó ebben a kötetben. Az író ezekben a cikkekben életének apróbb eseményeirol szólt ? de nem annyira magukról az eseményekrol, mint arról, amit róluk gondolt: a Balaton-vidéki tájról vagy a technikai civilizáció veszedelmeirol, az öregedésrol, az évszakok változásairól stb. Az egymástól oly távol eso témákat az író szemlélete fogja egységbe: a korában benne élo, annak jelenségeire érzékenyen válaszoló ember felelosségérzete,önvizsgálata, iróniája és öniróniája. S mindenekelott mesterségének tisztelete. ?Mit orizzen meg az író fiatalságából késo napjaira is? ? kérdi Déry Tibor. ? Egyet orizzen meg épségben, akkor még bátran elengedheti tollát: a tiszteletet az üres, fehér papírlap iránt, melyet az íróasztalához ülve maga elé terít. Engem egy-egy önkéntelen mélyebb légvétel figyelmeztet még ma is arra, amikor golyóstollamat a kezembe veszem, hogy izgatott vagyok: íráshoz készülodöm.? Ezt az izgalmat, a gondolkodás és az alkotás izgalmát közvetítik Déry Tibornak az életmusorozat utolsó kötetébe összegyujtött írásai.