A magyar történelmének kevés olyan időszaka van, amely hevesebb vitákat gerjesztene és nálánál számosabb ellentétes következtetésekkel bírna az elmúlt idő történeti tényeiből, mint az ún, Horthy-korszak. Ugyanakkor, ha az 1920. március 1-től -1944. október 15-ig tartó közel negyedévszázadról, a teljes érára vonatkozó állásfoglalást kívánunk tenni, akkor szembesülnünk kell azzal, hogy akár téves következtetésekre is juthatunk. Könnyen megeshet, hogy első olvasatra furcsának tűnik a magyarázathoz adott sorvezetői segítséget nyújtó kijelentés: Horthy Miklós kormányzósága alatt - huszonöt év nem kevés idő - egy-egy miniszterelnökhöz és minisztereihez, vagy adott politikai ciklushoz köthető leginkább a Magyar Királyság históriája. A korszakról való értékítéletek, már magában az adott időszakban megszülettek, majd az azt követő politikai rendszerekben egyre inkább azon túlhaladtak; elfogult téziseket és hitelt érdemlő források által bizonyíthatatlan állítások kereszttüzébe kerültek. Nagy tekintélyű tudósok, történészek, politikusok foglaltak már állást az ügyben, vallottak színt, vagy vesztek el a tanulmányok útvesztőiben. Legritkábban, azonban a Horthy- kort, és a mát is megélt egyszerű embert nem kérdezték meg valójának egykori, és a rendszerváltozás utáni huszonöt esztendőjéről. Érdekes lenne a reláció. Erős meggyőződéssel bírok arra, hogy meglepő eredményt hozna a többség részéről egy valóban reprezentatív számvetés. Jelen könyv megírását és összeállítását azon szándék vezette, hogy elfogulatlan képet adjon az ifjúságnak és mindazoknak, akik még másképpen tanulták. Nagy igyekezettel bírva arra, hogy kerülje a politikát és minden befolyásoltság nélkül, hitelesen sorolja a tények és történések sorát. Nem állítom, hogy napi kérdésnek kell lennie a honi történelem percről-percre való vizsgálatának, nem gondolom, hogy nincs a mában fontosabb a múlttal való szembenézésnél, de bizonyosan tudom, hogy az igazságot ki kell mondani.