Ádámot barátai, a költő János és Panni arra kérik, mutatná meg nekik az ősi kastélyt, számolna be arról, hogyan élt és hogyan halt meg nagyapja. A szlovákiai út során Ádám részint sokat elbeszél a felvidéki úri élet mindennapjairól, még többet mond és főleg idéz vissza magában az ötvenes évek kitelepített időszakából. A regény lényegében emlékképek laza, az időrendet nemigen követő konglomerátuma, nagyobbrészt nem is a Felvidéken játszódik, hanem az ötvenes évek mindennapjaiban.