Sok verset írtam lovagkoromban, Két-három év, ami ellobban Bármely ember életében, De meghatározó volt az enyémben, Tele romantikával és szenvedéssel, Gondolatokkal, évődéssel. Húsz sem voltam, s bohó, Szerelmesen naiv rímfaragó. A világ sokat változott azóta, Felnőttem már nagyobbra, S nem írok már rímeket, Kevesebbet szenvedek. De a szerelem egy ilyen műfaj, Lesz belőle több ezer sorral, Így múlt el a fiatalságom, Egy romantikus birodalom. Ne várj mély rímeket, Csak hétköznapi életet, Nincsenek mély gondolatok, Csak az, amit adhatok: Fiatalkori önmagamat, Akkori lovagkoromat.