A családi történetek és városi mesék pont arról szólnak, amit a cím tükröz. Családi történetek, amelyek nekem kedvesek, olyan családtagokról, akiket szerettem és szeretek most is. Időben visszamegyünk a múltba, de a jelen is tartogat meglepetéseket. A városi mesék olyan emberek történetei, akiket megláttam, akik megihlettek, akik kedvességükkel, vagy akár utálatosságukkal arra sarkaltak, hogy tollat, azaz klaviatúrát ragadjak és megörökítsem személyüket. Ők mind hétköznapi hősök, vagy mégsem. Többek annál. Minden élet, minden sors más. Amin mi nevetünk, az másnak lehet szomorúság, tragédia, amin mi szomorkodunk azon mások nevetnek. Az élet nem igazságos, viszont rendkívül sok izgalmat és kalandot tartogat. A kaland lehetőségét meg kell látni és akként megélni. Szeretni valakit épp oly felelősség, mint közömbösen viszonyulni a sorsához. Minden döntésünk kihat ránk. Ezekről meséltem nektek, mialatt beleszőttem az emberekkel való tapasztalataimat és a művészettörténeti tanultságomat is. Valamint a hitemet, hogy az emberi jellem formálható a kultúra, szépművészetek, zene által, ha dolgozunk rajta.