A beteges kisfiú, Szekeres Sanyi, aki azt sem tudta, miként viselkedjék mások, főleg lányok társaságában, így vall: „Tudom az utat, ismerem Jani bácsit, Mariska nénit, csak az a leány, az a Lilla ne lenne ott! - morfondírozott. – Nagyon zavar, hogy ott van. Az sem tudom, mit csináljak, hova álljak, hova nézzek, megszólalni sem merek.” Tehetsége és a számok világában való jártassága kiemeli a mindennapok szürkeségéből és járja a saját útját. Rögös ez az út, csalódások érik, szerelmétől elszakítják és hiába zárkózik a matematika elefántcsont tornyába, az események magukkal ragadják. Végül…