Aich Péter újabb elbeszéléskötete arról szól, ami mindnyájunkat megérint, s amely elől nehéz kitérni: a magányról. Egy-egy elbeszélése egyúttal sajátos metafora: mélyebb értelme hol hétköznapi, hol abszurd história mögé bújik. A szerző újabb, hat elbeszélést tartalmazó kötete, az utóbbi évek szlovákiai magyar prózatermésének élvonalába sorolható. Teljes jóhiszeműséggel ajánlom az olvasók és kritikusok figyelmébe.