A félelmetes erejű legény, Toldi Miklós története századokon át keringett a nép ajkán, míg először Ilosvai Selymes Péter, majd Arany János versbe szedte. A kissé bárdolatlan, hirtelen haragú Miklós szívesen a király szolgálatába szegődne, ahol bátyja, a rókalelkű György múlatja napjait. De útja lassan halad a kívánt cél felé, mert mielőtt nagy vitézi tettét végrehajtaná, meg kell küzdenie testvére ármánykodásával, farkasokkal, és le kell győznie önmagát is. A folytatásban, Lajos király udvara a Toldi szerelme tanúsága szerint maga a megtestesült színjáték. A király is, udvaronca, Toldi Miklós is szívesen tréfálkoznak azzal, hogy visszaélnek a látszattal: Lajos álruhában látogat el a Rozgonyi családhoz, Toldi másnak fegyverzetében vív párviadalt Rozgonyi Piroska kezéért. Majd Lajos vitézeivel látszólag békés hódolóként keresi föl Prágában Károly császár udvarát, valójában a ruha alatt mindannyian páncélt viselnek, s kegyetlen tréfát uznek az ellenséggel. Ám az alkalmilag, kivételesen vállalt látszat erosebbnek bizonyul a két hosnél – a továbbiakban egyikük sem tud szabadulni hatásától, sot, még másokat is kiszolgáltatnak a színlelés démoni hatalmának. Piroska, bár felismeri a cserét, az apja iránt érzett kötelességbol mégis beleegyezik a házasságba Tar Lorinccel; arca örömöt mutat a menyegzon, de belül úgy érzi, hogy saját temetésén vesz részt. Arany élesen bírálja a vélt kötelesség nevében önmagunkon elkövetett eroszakot, a visszafojtáshoz vezeto önuralmat. A Toldi szerelme – ellentétben a Buda halálá val – jellemhibára szukíti a tragikumot. Toldit jellemének fogyatékossága arra kényszeríti, hogy az egyszer eklövetett bunt hasonló vétkekkel sokszorozza meg.