Az irgalmasvérnő-szerepversek és az önmagához is kíméletlen őszinteség verseinek virtuóza, Kiss Judit Ágnes most szabályos gyerekverskötetnek látszó könyvvel lép nemcsak az olvasók és felolvasók, de az olvasni - életkori okokból - még nem tudó hallgatóság elé is. A formát illetően ezúttal is bravúros szabályosság azonban csak látszat: kiindulópont, ha úgy tetszik, valami szívderítő (és néha szívszorító) finom bonyolultság felé. Milyen is például a család? A nénikém "elhajóz az ég vizén". "Anya boszorkányt játszik", de "Anya ölében tavasz lesz örökké". Apa az Erlkönig, mondja mindig, "de nem tudom, mit jelent". És: "Éljünk vígan / Mindahányan, / Míg csak el nem kapálnak." De vannak itt Csalamádé-versek is: Szörnyszomszéd és Mumus, valamint vérpelék és vérnyulak is megjelennek; ami pedig a bili fülét illeti, arról bizony - W. S. mester után szabadon - elmondható, hogy "Hajnalonként / Hüppög a bili füle, / Hüppög a bili füle, / Letörték". Végül, de nem utolsósorban, természetesen az állatversek sem maradhatnak el. Ám ezek hősei sem éppen szabályos lények. Karmocska Macska például "szörnyen veszélyes", a nyúl sikít és harap, mivelhogy szintén "rettentő állat", a krokodil pedig "Leggyakrabban verset ír, de / Néha-néha prózát" - hogy a kék őzekről és a szeráfokról már szó se essék.