?Szindbádnak, a hajósnak a halántékán már csomóba vegyült az osz haj, amely alatt ? egy finom fotografáló-készülék: a legnagyobb drága emlékeket is megrögzíto agy egy napon mély és kissé keseru ábrándozásában elohívja a sok-sok pillanatfölvételt. Szindbád, a nyitott szemu hajós visszahajózik az ifjúság ezeregyéjszakájába, és minden virradattal máshol köt ki, mindennap más-más szálló szobájában hál meg és ébred, térdig olajban bámuló dámák közt. Megfogja, megmarkolja a múlt ködét, megrázza, és  langyos nyári esok melankóliájában hullanak elo az események gyöngyszemei. Krúdy mágikus erovel álmodó ember és mágikus erovel alkotó mesélo.? (Somlyó Zoltán)