A Szerelmes asszonyok Lawrence magyarul megjelent regényének, a Szivárványnak a folytatása. 1916-ban íródott, de csak 1920-ban jelent meg. A két szorosan összefüggo, de önmagában is befejezett mu képviseli legmagasabb szinten az írónak azt az átmeneti korszakát, melynek során a tizenkilencedik századi epikus hagyományok követojébol a huszadik századi regény egyéni módszeru és mondanivalójú úttöroiévé lett. A Szerelmes asszonyok kamaramu a három nemzedék sorsát végigköveto Szivárványhoz képest, igazából négy foszereploje van csak, és a cselekmény ideje is jóval rövidebb. Az ábrázolás a szereplok belso világára összpontosul, Lawrence romantikus antikapitalista társadalomképe itt sem szukül jelzésekké, de a környezet közvetettebben hatol be a foszereplo-kvartett világába. A regény hosnoi a Brangwen lányok: a Szivárványban is szereplo Ursula és a húga, Gudrun. A regény jórészt kettejük kapcsolatkeresésének története. A két szerelem ? két pólus. Ursula a magáéban megtalálja a teljességet, minden régi kötöttségébol kiszakadva új és boldog életet kezd férjével, Birkinnel. Birkin: maga Lawrence vagy legalábbis nagyon közel áll hozzá. O képviseli leginkább az író világnézetét. Lázas próféta, önmagától éppannyit követel, mint szerelmesétol. Küzdelmesen kibontakozó szerelmük azonban végül sem elégíti ki teljesen, mellette igazi, életre szóló férfibarátsága is vágyik, hogy az emberi természet e másik lehetoségét kiaknázva mélyebben, teljesebben élje át a világot. Ez a ? végeredményben sikertelen ? barátságvágya Geraldra, Gudrun szerelmesére összpontosul. Gerald Crich gazdag bányatulajdonos, aki nagy becsvággyal veti bele magát az ipari civilizáció tökéletesítésébe, de rájön, hogy amit alkotott, megvalósulván fölöslegessé teszi alkotóját. A szerelemben keres menedéket, de nem sikerül Ursula és Birkin példáját követnie: a lawrence-i szerelem nem lehet kompenzáció ? a misztikus hit, kitartás és ero teremtheti meg csupán.