A csaknem két évszázados belso fejlodés után a 16. században csodálatos pompában felvirágzó angol reneszánsz színmuirodalom egyik legszebb darabja a Szentivánéji álom, amely a klasszikus mitológia, a néphit, a vallás, a polgári gondolkodás, s lényegében az érlelodo új filozófia naiv elemeit forrasztja csodálatos egységbe egy naivul groteszk tündérjáték keretében. Ez a darab is ? a színreállítás mindenkori igényeinek megfeleloen ? számtalan értelmezésben ismert. Nálunk Arany János fordítása számít ?klasszikusnak? ? a könyv ezt a fordítást közli, Takács Ferenc eloszavával. Shakespeare e korai komédiája 1594-96 táján íródott, valószínuleg egy foúri esküvo alkalmából tartott eloadásra. Errol szól maga a darab is, a szerelemrol, a házasságról, a szenvedélyrol, az akadályok legyozésérol. A Szentivánéj egyetlen hatalmas nászéjszaka. A ?váltott gyermek?, az a bájos apród, akin kitör a háborúság a tündérkirály és tündérkirályno között, noha maga nem jelenik meg a színen, minden kergetozo, uzekedo szerelmesnek jelképe lehet. Hiszen mindenki váltott gyermek itt, s szüntelen váltakozásban gerjednek egyért s taszítják el a másikat, hogy Puck gonosz varázslatára minden megforduljon, majd jótékony varázslatára az éj végére valahogy minden mégis összerendezodjék.