Eltűnik mellőlünk az, aki a legfontosabb volt, s a korábbi teljesség, egység és boldogság ideje egyik napról a másikra a gyászba fordul. Ez történik a főszereplővel, aki ebben a különleges gyászregényben a hogyan tovább kérdését válaszolja meg. Hogy elmúljék a fájdalom, felejteni kell, de nem engedheti, hogy a feledés kitörölje a szívéből azt, akit mindennél jobban szeretett és szeret továbbra is, hiszen a halál csak a testet vitte magával. A család két élő tagja, anya és lánya, megalkotja az apa jelenlétét, s végigéli ezt az emlékezési, és átalakítási folyamatot, melynek során legerősebb fegyverük a szeretet és a humor. Az írónő a saját történetét írja meg, s az írás maga is a gyászmunka része, melynek végeztével a múló idő és a szavak megformálják annak az emlékét, akivel ily módon újra együtt élhetnek egy közös valóságban. Az A és B fejezetekre tagolt regényben elkülönül egymástól az egység és boldogság ideje (A), valamint a gyászé (B), de ami mindkettőben közös, az a katalán írónő sajátos iróniája, amellyel érzékletesen lefesti az osztályrészéül jutott szerelmet és halált.