Nagyot zuhant, és ezúttal nem tudtam elkapni. Mindenki ismeri Revel Slade nevét. Ismerik annyira, hogy féljenek tőle. Nem merészkednek közel hozzá, hiszen a srác a pokol tüzének parancsolója, aki hamuvá éget mindenkit, és még élvezi is a lángok játékát. A gondolataimban is ott kísért. Akkor mégis miért utazom el vele? Mert nem vagyok normális. Ez az oka. Én, Tylan Ash, a pophercegnő, beleszerettem a rockkirályba. Magába az ördögbe. Gyerekkorodban tündérmeséken nősz fel, amik szerint vár rád valahol a Szőke Herceg; de elfelejtik megemlíteni a gonoszt – a rejtőző szörnyeteget. Nem figyelmeztetnek, hogy a csábos szem és a rekedt, mély hang álcája mögött mi rejtőzik. Elvakított a szenvedély, így nem láttam, mi történik, amíg már nem volt visszaút. Amikor kikerültem a bűvköréből, nem maradt belőlem semmi. Ő nem fog belém szeretni. Kizárt. Esélyem sincs. Micsoda ostoba ötlet, hogy belém szerethet! De mégis megtörtént.