Gaál Gábor 1945-ben meghirdette a jelszót: ,,ha a föld alól is, de elő kell keríteni az írókat az új irodalom számára. - Áprily Lajos sokkal finomabb fogalmazása már azt is sejteti, miről lenne szó: ,,A zsoldos kornak zsoldos nóta kell - költők, ha tudtok, adjatok neki. És rövidesen új időszámítás vette kezdetét, az antivelszi bárdok kora: mert mind ki bírta mondani, hogy éljen Eduárd! Amúgy: nincs semmi szokatlan abban, ha egy író pénzre váltja a tehetségét. Nagy lelkierő és nemes jellem szükséges ahhoz, hogy az ember fia visszautasítsa a sikert, hírnevet, pénzt és a hatalmasok kegyeit. Megelőlegezem Földes László mondását (olvasóim ezt majd bővebb körítéssel is olvashatják, e kötet harmadik részében): ,,Ha valaki becsületes író, ebben az országban csak az asztalfióknak ír. Sütő Andrást az erdélyi magyar irodalom ikonikus figurájaként ismerte a magyarországi olvasó, és Erdélyben is ugyanolyan kultusza volt. De Sütő András nem véletlenül kopott ki a köztudatból. A rendszerváltás után a fiatal erdélyi irodalmárok már nem akarták fölvállalni Sütő szellemi örökségét. Ha elolvassák Kuszálik Péter könyvét, megtudják miért. A Purgatórium botrányos könyv, pedig Kuszálik Péter - akit nemcsak közíróként és szerkesztőként, hanem bibliográfusként is ismerünk - csupán összekötő szövegeket ír a dokumentumokkal alátámasztott tényekhez, melyek tükrében fölsejlik Sütő András kevéssé ismert énje: a kommunista rendszerrel megalkuvó kultúrdiktátoré, a följelentőé, az intrikusé. Keserű, mítoszromboló olvasmány - de ideje szembenézni a rideg valósággal.