Rényi Ádám apró, pontos megfigyelései az emberi viszonyokról, az életünkben való ügyetlen, téblábolásról, egyszerre tragikomikusak és bizsergetik meg az ember szívét. Ne higgy a látszatnak, üzenik halkan, és főképp ne higgy a boldogtalanság látszatának. Mert ha változtatni nem is mindig tudunk sorsunkon, megpróbálni azért lehet, sőt erősen ajánlott. A megindító történetektől az abszurd írásokon át a már-már gonosz tréfákig vezet az út Rényi Ádám felnőtt mesekönyvében. A Roald Dahl, Örkény István és Efrájim Kishon világát megidéző néhány perces novellák a közelmúlt és a jelen Magyarországán játszódnak, hősei többségükben ismerős karakterek, mégis jókora meglepetéseket képesek okozni. A valóság ugyanis a feje tetejére áll ezekben a történetekben, és a rafinált fordulatoknak köszönhetően a szerző egy pillanatra sem hagyja ellankadni olvasója figyelmét. Meséljen akár szakító influencerpárról, egy önérzetes hentesről, gyanúsan magabiztos jósról vagy egy láthatatlanná váló tanárnőről, humor és elgondolkodtató tanulság kéz a kézben járnak ezekben a novellákban. „Rényi Ádám jó emberismerő, nyitott szemmel járhat a világban, kiváló megfigyelő lehet. Tökéletesen megidézi a nagy elődöket, Örkény István, Roald Dahl meghökkentő világát. Az egyszerű, hétköznapi kis mesék olyan fricskát adnak, váratlan fordulattal záródnak, ami megdöbbentő és izgalmas végkifejlettel ajándékozza meg az olvasót.” – Gabó olvas „Jól előkészített váratlanság! Számos színpadi műfajban ez a siker kulcsa. Fergeteges vígjátékok vagy nagyszerű krimik elképzelhetetlenek ezen írói fogás használata nélkül. Rényi Ádám többek között ebben is kiváló.” – Szirtes Tamás rendező, a Madách Színház igazgatója „Írásai egy sokszor eltemetett, de szerencsére örök életű irodalmi hagyományhoz kötik: a pesti Tabi László, az erdélyi Bajor Andor és olykor Örkény nyomában jár. Könyve egyszerre olvasható könnyed témájú novellák és véresen komoly humoreszkek gyűjteményeként. Beszélünk és elbeszélünk egymás mellett, csalunk és becsapjuk magunkat, a mellünket verjük és meghunyászkodunk – szóval élünk és túlélünk, ahogy felmenőink is tették.” – Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész „Meghökkentő mes