Született vesztesek, naiv, nyeretlen kétévesek, a dolgok pozitív oldalát látni képtelen hősök bolyongnak a Nyeretlen egyszerre ismerős és idegen tereiben. A kukák tele vannak nyeretlen szelvényekkel. Vajon környezetünk csinál belőlünk lúzert, vagy mi tesszük élhetetlenné környezetünket? Van-e jogunk mást hibáztatni fiaskóinkért, és van-e jogunk nem kihasználni a lehetőségeinket? Miért elég valakinek egy csipetnyi boldogság, és másnak miért pont egy csipetnyi hiányzik hozzá? Juhász Katalin melankolikus hangütésű, halk szavú versei a nyereségről és veszteségről szólnak. Illetve arról, hogyan és miért csap át egyik a másikba, és hogy mindeközben hogyan lehet összeállni mégis egésszé.