Bécs, 1938 márciusa. Ausztriát a Harmadik Birodalomhoz csatolják. Azon a napon, amikor a fél város a Heldenplatzon ünnepli az Anschlusst és a Führert, lakások „evakuálására" specializálódott, pitiáner, fiatal bűnözők kirabolnak egy hírhedt nácit. Amikor lebuknak, arra kényszerülnek, hogy hét éven át, a dachaui és a mauthauseni koncentrációs táborokban dolgozó kápókként igazi nehézfiúkká váljanak, és egyebek mellett azt is megtanulják, hogy az ember és az állat közötti különbség nem több puszta illúziónál. A háború után, a rommá bombázott osztrák fővárosba visszatérve, önvédelemre szakosodott vezéralakjuk, Ferdinand Krutzler irányítása alatt a banda addig nem látott brutalitással uralkodik a bécsi alvilág fölött. Hatalmukat nem utolsósorban arra használják, hogy egymás után eltegyék láb alól náci ellenfeleiket. Egyedülálló bűneposzában David Schalko a háború utáni bécsi társadalom velejéig romlott, színes tablóját festi meg bőséges fekete humorral és kellő empátiával. Regénye, amelyet valós események és személyek hiteles története inspirált, a nácizmus által megtépázott emberi lélekről ad lenyűgöző képet. David Schalko (1973) osztrák író, német nyelvterületen rendezőként, forgatókönyvíróként és filmes és televíziós alkotóként, valamint színészként és televíziós személyiségként meglehetős kultusznak örvend. Négy regénye és verseskötetei mellett nevéhez fűződik az elmúlt időszak néhány jelentős osztrák televíziós minisorozata és mozifilmje. Jelenleg épp a Nehéz csontok filmváltozatán dolgozik. „A Krutzler nem volt a szavak embere. Inkább a tetteké. Ha a Krutzler felszólított valakit, hogy üsse meg, akkor az illető tudta, mit kell tennie: örökre eltűnni a városból és soha többé nem odatolni a cifferblattját. Persze a Krutzler nem volt ijedős. Csak elvei voltak. Meg módszere. A Krutzler-féle torokszúrás nemcsak Bécsben váltott ki nagy furort. Híre egészen Hamburgig eljutott. És amikor a késről átállt a géppisztolyra, sokan mondták, hogy most már vége a Krutzlernak. Hogy leáldozott egy kornak.”