A művet Abdul Alhazred alkotta, aki a jemeni Sanaában élő őrült költő volt, és aki állítólag i. sz. 700 körül, az Ommiade kalifák idején élte virágkorát. Meglátogatta Babilon romjait, illetve Memphis földalatti titkait, és tíz évet töltött egyedül Arábia nagy déli sivatagában, amely a régiek Roba el Khaliyeh-je. "Üres tere", a modern araboknak pedig "Dahna" vagy "Bíbor" sivatag, amelyről úgy tartják, ártó gonosz szellemek és a halál szörnyeinek lakhelye. Erről a sivatagról számos furcsa és hihetetlen csodát mesélnek azok, akik állítólag jártak ott. Alhazred életének utolsó éveit Damaszkuszban töltötte, ahol a Necronomicon (Al Azif) íródott, és ahol nagyon sok szörnyű és ellentmondásos történet kering haláláról, illetve eltünéséről (i.sz. 738).