?Sok születés, birkózás és meghalás után újból születünk, birkózunk és meghalunk. Ezt az egy életet összeadó sok életet adja e könyv elso fele. Volt napjaim viszik magukkal ezek a különös, rámlepo melódiák. Ami forradalom van bennük: elviharzott vihar, ami csend, béke, megtalált rend van bennük: folyton növekvo égo vágyódás. De mindenik formámban sajnáltam szegény, szegény embereket. Irodalmi pártnak sohasem voltam öröme, kritika sohasem cirógatott. Társ szerettem volna lenni és idegen maradtam. Mikor a borzadalmas emberéletet jajgattam ki, a stílusomról beszélték. Mikor kiujjongott belolem a feltorlott gyönyöruség, hogy van világ, napsütés, jó kenyér és szoke lány: megint a stílusomról beszéltek. Pedig szederjes bor, remego hús, megöklözött agy és megcsiklandott emberi szív volt az?? (részlet a kötet eloszavából)