A Sinkó-díjas költő második kötetében () a mániákusan redukcióra törekvő nyelvfelfogás még inkább érvényesül, noha történetmondás iránti igénye szétfeszíti a líra kereteit, s így szövegei prózaversekké transzformálódnak. A Mintha emberekből állna egyes ciklusai erőteljes referenciáltságuk okán akár a posztháborús nemzedék felnőtté válásának verses regényeként is olvashatóak. (Berényi Emőke)