Sárközi György (1899-1945) költő, író, műfordító, lektor és lapszerkesztő életútját, művészi pályáját rajzolta meg fia, Sárközi Mátyás hosszas kutatással, családi emlékek "előhívásával" és a versek értelmezéssel. Sárközi György a magyar költészet kivételes tehetsége volt, aki a a világháborúk közti évek művészvilágában tiszta, mélyen hívő, finom, elegáns, mégis határozott és intellektuális jellegű, formailag különös szépségű poétikájával tűnt ki. Szoros barátság fűzte a Nyugat második nemzedékének többi jeleséhez, Szabó Lőrinchez, Cs. Szabó Lászlóhoz Szerb Antalhoz, Halász Gáborhoz. Mint az Athenaeum Könyvkiadó irodalmi vezetője gondozta a Magyarország Felfedezése sorozatot. Szerkesztette a Válasz folyóiratot, szervezett, cikkezett, fordította Th. Mann József-tetralógiájának a hatszáz oldalas köteteit, s közben drámát írt Dózsáról, valamint történelmi regényt (Mint oldott kéve). Sok más kiválósággal együtt (Halász Gábor, Szerb Antal) pusztult el a balfi munkatáborban. '45 télutóján.