?Álmomban sokszor láttam vonatot leszaladni a sínrol, hiába menekültem elole, robogott utánam a duloúton, a réten, végig a kertek alatt. Szerencsére az álomban a végso veszedelem olyan ritka, mint a teljes gyönyör. A vonat engem soha el nem gázolt.  Ám bizonyos voltam benne, hogy egyszer a valóságban is leszalad a sínrol. Én tudom meg eloször, mert ki gondol más ilyen dologra? Én a vonatokra mindig vigyázok, hogy a sínen maradjanak, és ha lefutnak, akkor? Akkor már minden lehetséges, semmi  sem tilos. Szaladok, leakasztom a templomkulcsot? feltárom a nagy templomajtót, és ha a kötéllel nem tudom megmozdítani a nagyharangot, akkor fel egyenest a toronyba, ott verem félre a harangokat. A toronyablakról nézem, hogyan torlaszolják el  ölfákkal a vonat útját.?