Hirtelen bukkant fel előttem. Az egyik oldalára dőlve feküdt a bokor tövében, a földön, száraz levelek között. Biztosan észrevett, mert megemelte pofácskáját, és tágra meredt szemmel bámult rám, enyhén tátott szájjal. Megdermedtem, és én is meredten néztem vissza rá, ugyanolyan tátott szájjal. Egy pillanatra kihagyott a lélegzetem! De nem a félelemtől, hanem inkább a meglepetéstől. Mit kereshet egy kis szarvasborjú itt a földön, alig 2 méterre tőlem!