1935 nyarán egy tizenhét éves lány száll le a vonatról degeszre tömött bőröndjeivel a bécsi Westbahnhofon. A fiatal Szabó Magda, aki eddig jóformán csak a szülővárosát, Debrecent ismerte, ezen a napon lép ki, vagy inkább be a nagyvilágba. Bécs, a „mágikus város” egy életre rabul ejti. Ám egy másik szerelem is vár rá itt, és hosszú jegyesség egy fiatal osztrák vegyészmérnökkel, Gerhard Ehrlichhel. Erről a két szerelemről és a „mindig megújuló, megölhetetlen, visszahozhatatlan, de elfelejthetetlen, tündökletes ifjúságról” szólt volna eredetileg a Für Elise című regény, amelyben azonban végül élete debreceni fejezetét örökítette meg Szabó Magda. És a folytatás – bár az írónő ígérte, és nagyon sokan várták – már nem készült el. A Magdaléna ennek a másik Für Elise-könyvnek a nyomába ered, titkait kutatja, mozaikdarabkák összeillesztésével, a múlt egymásra rakódott rétegeinek felfejtésével egy soha meg nem írt regény lapjait próbálja rekonstruálni. Fellelt regénytöredékekből, a hagyatékból nemrég előkerült német nyelvű és most lefordított levelekből, egy mindeddig kéziratban lappangó elbeszélésből, az élete bécsi korszakát felidéző Szabó Magda-interjúból és egy Bécsről szóló történelmi-kultúrtörténeti tanulmányból, az írónő fényképalbumából való exkluzív korabeli felvételekből és egy mai novellából bomlik ki a közelgő háború árnyékában megélt és mégis csodálatos, négy önfeledt és szabad szerelmes nyár története. Amelynek főhősei Magdaléna, azaz maga a fiatal Szabó Magda és osztrák vőlegénye, mellékszereplői az írónő „bécsi családjának” tagjai, barátok, ismerősök, a díszletet pedig a szeretett város, a második otthon, Bécs utcái, kastélyai, parkjai, szobrai alkotják.