Bruno Stressmeyer egy elviselhetetlen, végletesen pedáns, egocentrikus mizantróp. Az a leghőbb vágya, hogy egyedül lehessen. Nincs családja, se barátai. Nincs rászorulva arra, hogy dolgozzon, csak a saját szükségleteivel kell foglalkoznia. Megengedheti magának a magányt. Nincs más dolga csak élnie kell. Csakhogy ez nem olyan egyszerű, mivel utálja a szomszédjait, a külföldieket, a migránsokat, a kutyákat és a gazdáikat, a politikusokat és általában mindent, ami arra kényszeríti, hogy valamiféle interakcióba lépjen másokkal. Bruno Stressmeyer egy nyaralás alkalmával intim kapcsolatba kerül egy vadidegen nővel, ami felbolydulást okoz addigi kiegyensúlyozott életében. Fokozatosan elmosódik a határ az önkéntes magány és a patológiai izoláció között. Bruno ironikus, hiperkritikus és fennhéjázó belső monológja szórakoztató és rémisztő olvasmány egyben.