Mit tesz két huszonéves dolgozó nő 1918-ban, ha az albérletükben lakó traumatizált kislány a világjárványban megárvul, és csak bűnöző rokonai tartanak rá igényt? Denver, 1918. Az óceánon túl még dúl a háború, de itthon is meg kell küzdeni az életben maradásért. Két nővér, Helen és Lutie Iowából költözött ide a szüleik halála után. Örökségüket és jövedelmüket kiegészítik házuk alagsorának a bérbeadásából. Amikor a bérlő családban az anya meghal influenzában, a két nővér a szárnyai alá veszi a kislányt, Dorothyt. Nem sokkal később Lutie egy este egy halott férfit lát a konyhapadlójukon, Helen áll fölötte jégtörővel a kezében. Nincs kétsége afelől, hogy önvédelemből ölte meg a férfit – Dorothy apját –, de tudja, hogy ezt nem lenne könnyű bizonyítani. Így inkább segít megszabadulni a hullától, közterületen hagyják „influenzaáldozat” felirattal ellátva. Helennek és Lutie-nak egyszerre kell megküzdenie a kórral, a szimatoló rendőrökkel, Dorothy bűnöző rokonságával és egyéb szívfájdalmakkal egy olyan korban, amikor a dolgozó nők még nem vívták ki a társadalom elismerését.