Egy gyönyörű, tizenhárom éves görög lány él Tinosz szigetén. A szép Najszáról festmény készül, és ez a remekmű eljut Isztambulba, a Topkapi Palotába. A Sors akarata az, hogy Ahmed, az új szultán meglássa, és azonnal beleszeressen a képen látható leányba. Najsza kénytelen búcsút venni az álmaitól, mert gyermekként elszakítják a családjától. A félelmetesen okos Szafije szultána parancsára a palotába hozzák. Ajándéknak szánják a szerelmes Ahmednek. Az új háremhölgy attól tartott, hogy soha nem lehet belőle több közönséges cselédnél, ám a szívében rejlő lázadó felkészült a harcra. Megfogadta, hogy királynőként fog uralkodni a birodalom felett. Isztambulban a pokolra számított, mégis a Paradicsomra bukkant. Talpraesetten és embereket elbűvölő szépségére támaszkodva dacolt a cselszövések, az éjjel-nappal éber ellenségek, az árulás és a nesztelenül settenkedő halál ellen. Máhpejker Köszem szultána néven mindenkinél erősebb lett. Csakhogy miért éppen őt szolgálná hűségesen a birodalom, mely érdekében feláldozta a fiatalságát, a gyermekeit, a lelkiismeretét és a reményeit? Köszem nem adja fel a harcot. A szultánok helyett ő írja a történelmet. Nem véletlenül tartják Hürrem és Szafije méltó utódjának, az egyik legnagyobb női uralkodónak.