A Köd szerelmi története, a vágyakozás, álmodozás, megcsalás és megcsalatás története éppen úgy tartogat meglepetéseket, mint a regény szerkezete a Don Quijotéra jellemző betétnovellákkal, a számos elő- és utószóval, amelyből egyet – igencsak szokatlanul – a regény egyik szereplője írt, vagy az a fejezet, amelyben a főhős, az író képzelt alakja, találkozik és vitatkozik életről és halálról az őt megalkotó szerzővel. A teljes szöveget átható játékos, gúnyolódó stílus is fokozza az olvasói élvezetet, amit ez a műfaji meghatározásában is különleges regény – bocsánat... rigony! – vált ki, amelyről maga Miguel de Unamuno ír így a harmadik kiadás előszavában: „...más műveimnél többet beszél és mond az emberi individuumról, amely egyszersmind univerzális, az emberről fölülről és alulról egyszerre, az osztályáról, a kasztjáról, a társadalmi helyzetéről, a szegénységéről, a gazdagságáról, a plebejus vagy arisztokrata, proletár vagy polgár mivoltáról. És ezt tudják is a kultúra történetírói, akiket művelt elmének neveznek..."