Mások történetein keresztül eljutni saját magunkhoz talán nem is a leghosszabb út. A Kisbetűs életek szerzője mások kitalált élettörténeteit elmesélve sajátos önarcképet vázol fel. És bár a történetek kitaláltak, a hozzájuk tartozó személyek valósak: a szerző nagyszülei, rokonai, iskolatársai és mások, akikkel, sokszor véletlenszerűen, élete során találkozott. Michon a középkori vallásos irodalomból ismert műfaj, a szentéletrajz mintájára mesél el életeket, költ legendákat jelentéktelennek tűnő, hétköznapi személyek köré, de általuk a saját történetét, íróvá válásának kálváriáját beszéli el. Aki egy életet mesél el, véli Michon, ugyanakkor egy halál krónikásává is válik. És a Kisbetűs életek aprócska hőseinek halálában az író a saját halállal való szembesülését, az efölött érzett megrendülését is megírja. Michon szövegének stílusa erősen költői, barokkosan indázó, ugyanakkor célratörően precíz. Éppen ez a rendkívül eredeti és erőteljes, irodalmi és kultúrtörténeti utalásokkal átszőtt prózanyelv az, amely Pierre Michont a kortárs francia próza egyik meghatározó egyéniségévé avatta.