"Pofára estek. III. András a vártnál keményebb csávónak bizonyult. Világot látott, művelt és eszes srác lévén tudta, hogyan kell egy királynak cselekednie. Sorra adta ki azokat a törvényeket, amelyek az oligarchák hatalmának letörésére szolgáltak. Az ellenük való küzdelemben az egyházra támaszkodott. Közben fényes, nyugati mintájú királyi udvart tartott, ahonnan a kunok ki lettek paterolva. Egymást követték a lovagi tornák, a díszlakomák, a pompás események. Zászlók, fanfárok, trubadúrok, csillogó lovagi vért. Szurkolók, konfetti, pénztárszalag, ollé, ollé. Minden, ami kell." Az egyiket megvakították, a másik ellen a saját apja viselt háborút, a harmadikat a felesége nyaggatta, hogy szerezzen már egy nyamvadt koronát, a negyedik a férje helyett is hordta a nadrágot, amíg amaz titkos gyűlésekre járt. Volt köztük alacsony és magas, okos és buta, jó fej és tökfej, tökös magyar és nyápic külföldi - s persze nyápic magyar és tökös külföldi is. Emberek voltak - bár néha túlságosan is, olykor pedig tán nem eléggé. Esendőek, mint mi mindannyian. Bizonyára ők is egy csomó hülyeséget kiposztoltak volna magukról, ha lett volna rá lehetőségük. Hogy milyenek is voltak ők ötvenketten, Magyarország uralkodói, ezt szeretné nektek megmutatni ez a kis könyv. A kötethez Lakatos István készített rajzokat.