Mindent elveszíthet - csapott tenyerével az asztalra a dagadt ügyvédnő. Szőke fürtjei meglebbentek, hatalmas tokája méltatlankodva remegett. - És maga mindent meg is tesz azért, hogy veszítsen! - Mit veszíthetnék? Hiszem már régen semmim sincs. - Lakása van? Jövedelme? Gyereke? - üvöltött a dagadt, torkaszakadtából és az asztalt csapkodta. Csak néztem a tokákkal ölelt apró, húsos szájat, a kis fehérgyöngyfüzér fogsorát, a nyelvét, ahogyan tralala, körbe-körbe ajkai között a csodálatos francia nyelv szavait formázta. - Magánélete? Derűs világlátása? Jókedve? Nyugalma? Barátai? Na ezt mind el fogja veszíteni ebben a háborúban, amit maga egyszerű válópernek képzel! Térjen már észre, vegye fel a kesztyűt! Harcoljon!