A most hetven éves Tóth Elemér (1940-) költői indulása 1965-ben, huszonöt éves korában több mint ígéretes volt. A kor legigényesebb magyar kritikai fóruma, a Párizsban megjelenő Magyar Műhely azt írta A halak mélyben úsznak c. debut-jéről, hogy "magasfeszültségű, villanásnyi képeket és tágtüdejű szabadverseket" tartalmaz. Majd nem sokkal ezután még a csehszlovák ún. normalizáció vagy konszolidáció idején és később olyan, még a meghurcolt költők esetében is szokatlanul hosszú, csaknem negyvenéves pauza következett be pályáján, melyben lényegében csak gyermekverseket írt és műfordított. Csoda-e, hogy amikor harmincnyolc év elteltével újra felnőtteknek szánt versekkel jelentkezik (Tölgyek 2007), már egy teljesen más lírai hős szól a verseiben. Legújabb költői korszaka már teljesen a hagyomány (a nemzeti versformák és eszmék) jegyében alakul. Kötetünk ezt a nem mindennapi költői pályát tükrözi.