A nagy sikert aratott Hazugság? című könyv főszereplője K. Nagy Kati életének további alakulását mutatja be az író. "Két év telt el a Hazugság? Című kötet megjelenése óta. E két remekében ismét megtalálta az író legigazibb témáját és legmélyebb ihletőjét, a szerelem és a természet lenyűgözően szépséges ábrázolását. Kati keserédes érzelmei dúlnak végig a történeten, miközben felvonul előttünk a pusztai tél, megannyi könyörtelenségével és szépségével, hiszen a büszke és beképzelt jégcsap beragyog mindent, és szinte ott élünk a tilalmasi január valóságában. A regény végére mindenre választ kapunk, de addig sok minden történik. Nagy érzelmi feszültségeket hordozó, döntő fordulatok, mellékszereplők egész csoportja, a cselekmény gazdagsága gondoskodik arról, hogy egy csodálatos élményben legyen részünk a regény olvasásakor." (Márkus Anna) Elszálltak az évek... A fény és a puszta csalfa játékot űz az itt élő emberekkel... Mit, és hol szúrtam el? - teszi fel a kérdést magában ezredszer is Imre, akit elhagyott a felesége, Kati pedig gyermekei apja után sóvárog, ki itthagyta két kisgyermekével. Csak a szomszédasszonyára, Terike nénire számíthat. Sokan közelednének hozzá: Zoli, a repülős, Imre, a műszakvezető, aki mellett arany élete lenne, a falubeli férfiak, de ő nem tudja elfelejteni élete nagy szerelmét, férjét, Botos Jancsit. - Semmi sem volt jó neki, amit én szerettem volna... - Vissza fog jönni, vagy örökre elment? - Hogyan fogok életem végéig nélküle élni? - kavarognak nap mint nap fejében a gondolatok. A szerelmesek azonban újra egymásra találnak. Legjobb lenne egyből hozzá és a gyermekeihez bújni, s engedni annak a semmihez sem fogható érzésnek, amitől értelme van az életnek - gondolja. -"Hátha ember lesz belőle, aki erős, amikor kell, hisz őt szeretem, a fene egye meg!" Kati férje oldalán, gyermekeivel, szálfaegyenes háttal tűnik el a messzeségben, olyan, mint a végtelen síkság maga." (Molnár Zsuzsa)