Jáchy Topol Kátrány című műve egy különös időutazásra hív, mely során a múlt század 1950-es és 60-as éveinek cseh társadalmi hangulatát és traumáit a szerző egy árvaházban nevelkedett, "emlékek nélküli" fiú szemszögéből láttatja. A regény főhőse, a társadalom kitaszított gyermekei között élő Ilja váratlanul egy kiképzés részvevői között, majd egy háború zűrzavarában találja magát. A nevelőintézetből már régóta tervezett szökését követően az országot megszálló tankhadosztály és a felkelők összecsapásai között megkezdi bolyongását egy elképzelt otthon, a "meseszép világ" felé. Groteszk szereplők és szürrealisztikus álomképek, mítoszok és naturalisztikus leírások váltják egymást ebben a történetben, melynek főszereplője tehetetlenül s békésen sodródik az időben, ahol egymásba csúszik a múlt és a jelen.