Részlet a kötetből: – Hány óra? – kérdezte Hansen asszony, kiverve a hamut pipájából, melynek utolsó füstkarikája a padmaly sötét gerendáin foszlott szét. – Nyolc felé jár, anyám – felelt Hulda. – Nem valószínű, hogy az éj folyamán utasok érkeznek; az idő nagyon rossz. – Én sem hiszem, hogy jöjjön valaki. A szobáink minden eshetőségre rendben vannak, és én okvetlenül meghallom, ha valaki szólit kívülről. – A bátyád még nem jött vissza? – Még nem.– Nem jelezte, hogy ma még visszatér? – Nem anyám. Joél a Tinn-tóra vitt egy utast és amennyiben meglehetősen későn kelt útra, nem hinném, hogy holnap előtt visszakerül Dalba. – Igy hát Moelben tölti az éjt? – Valószinüleg, hacsak Bambiéba nem megy, hogy meglátogassa Helmboe bérlőt. – És a leányát...? - Na, igen, Sigridet is, az én legjobb barátnőmet, akit testvérként szeretek! – felelt mosolyogva a fiatal leány. – Ugy hát zárd be az ajtót, Hulda. Menjünk aludni. – Csak nincs megint bajod, anyuskám?