Shakespeare egyik legkülönösebb, más muveihez igen kevéssé hasonló darabja (sokan igyekeznek is kimutatni, hogy nem az o munkája.) Alapfelépítésében még inkább a királydrámákhoz mérheto: úgynevezett ?krónikás színmu?. Ennek megfeleloen nem is Julus Caesar tragédiáját állítja a nézo elé: a fohos már a harmadik felvonás elso színterében meghal, a darab nagyobbik fele nélküle játszódik. Ezután kezd a mu igazi shakespeare-i tragédiává változni, középpontjában Brutusszal, de a második fohossel itt is szinte egyenrangú Cassius, illetve Antonius. Más a stílus, más a poétika is, mint a klasszikus Shakespeare muvekben: nyelve szinte teljesen dísztelen, lehetoségig tömör. A darab legfobb ereje gondolatisága, a felvetett alternatívák következetes végiggondolása, a legfontosabb csomópontok (Ceasar és Brutus, Brutus és Cassius összeütközése) sokoldalú bemutatása, a lehetoségek és a történelmi szükségszeruség dialektikájának kidolgozása.