Egy újabb, szenvedéllyel, vívódásokkal, szeretettel és sötétséggel teli regény az izraeli irodalom legnagyobb alakjától. 1959 őszén az ifjú Smuel Asch élete komoly fordulatot vesz: barátnője elhagyja, apja pedig csődbe megy. Smuel kénytelen felmondani az albérletét, és otthagyni az egyetemet. Végül egy ódon jeruzsálemi házban talál ingyenes szállást. Csak annyi a dolga, hogy egy mozgáskorlátozott öregemberrel társalogjon. Itt találkozik a szép és vonzó, de nála majdnem kétszer idősebb Atália Abrabanellel. A nő figyelmezteti: ne is próbálkozzon, mert úgy jár, mint az elődei, el kell hagynia a házat. Smuelt emészti a kíváncsiság: milyen kapcsolatban állhat a nő az öreggel? Smuel közben visszatér a kutatásaihoz: főleg Jézus kora érdekli, a karióti Júdás személye, és az, hogy a zsidók miként látták Jézust a történelem során. Miért lett Júdás áruló? És áruló volt-e valójában? Valóban tőrbe akarta csalni Jézust, amikor rávette, hogy menjenek Jeruzsálembe, vagy egészen más célok mozgatták? Kutat és kutat, de közben képtelen ellenállni Atália vonzerejének. Lassan arra is fény derül, hogy az ódon ház milyen titkokat rejteget. Oz mintha azt sugallná: mindannyian árulók vagyunk néha, de csak némelyek szemében... Új regényében Ámosz Oz visszatér kedvenc témájához, amit már a Miháél, Miháél és a Szeretetről, sötétségről című munkáiból is jól ismerünk, de a kettéosztott Jeruzsálem ezúttal egy szívszorító szerelmi történet hátterét is adja. Szó esik Izrael Állam megalakulásáról és az azt követő függetlenségi háborúról is, és a szerző felteszi a kérdést: szükségszerű volt-e a vérontás? Vajon az izraeli vezetők dönthettek volna másképp is? Vagy az árulás lett volna? A Júdás 2015-ben elnyerte a német Nemzetközi Irodalmi Díjat. Kritikusai kiemelték, hogy ez a könyv igazi nagyregény, árnyaltság és kidolgozottság tekintetében méltó párja Oz nagysikerű Szeretetről, sötétségről című művének, amelyet huszonnyolc nyelvre fordítottak le, és világszerte több mint egymillió példányban kelt el. Fordította: Rajki András